Képernyőidő: folyamatos harc a gyerek és a szülő között?

Pár napja keresett meg Kende Ágnes a Qubit-tól, hogy a képernyőidőről, a gyerekek technológia használatáról és a szülők ezzel kapcsolatos dilemmáiról ír cikket. A kiindulópont egy cseh kutatás volt, amely provokatívan azt állította, hogy ez a hajó már elment. Kb. fél órát beszélgettünk, ebből került be pár gondolat az írásba is, ami több külföldi és hazai szakértő véleményét is tartalmazza.

Három, jelenleg tinédzser gyerekemmel kipróbáltam már én is sok mindent az elmúlt 10–15 évben, nem könnyű jó megoldást találni és nincs univerzális recept, ami minden gyereknél egyaránt működik.

Sok mindenről lehetett volna még beszélni a cikkben, egyrészt a mértékletesség fontosságáról, a low-tech parenting jelenségről (pl. Steve Jobs is ezt vallotta), a tech és a tinédzserek kapcsolatáról (pl. az Instagram és a testképzavar viszonyáról), a videojátékok kérdését pedig ki sem nyitottuk.

Szerintem az a jó, ha valaki minőségi időt tölt a gyerekeivel és együtt használják a technológiát vagy legalább tud arról nagy vonalakban, hogy mire használja a gyereke az eszközeit. Az én meglátásom, hogy fogni kell a kezüket ameddig hagyják, akkor fognak utána jönni, ha valamiben elakadnak. A tiltást csak büntetésnek élik meg, amire jó eséllyel később kirekesztéssel fognak válaszolni, nem fogják elmondani a kapcsolódó problémáikat.

A Qubit cikke itt érhető el: Kedves szülők, ideje elfogadni, hogy nem lehet megmondani a gyereknek, mennyi időt töltsön a képernyő előtt